A napokban olvastam Feldmár András alábbi sorait az elvált szülők és gyermekeik kapcsolatáról:

"- Milyen tanácsod adnál egy elvált apának, aki igazán gondoskodni akar a gyermekéről, de csak hétvégén találkozik vele?

- Nagyon nehéz kérdés. Tedd meg, amit tudsz! 

De tényleg. Az, hogy valaki mennyit tud megtenni, mindig attól függ, milyen fontossági sorrendet állít fel magában. Az a helyzet, hogy a szeretethez idő kell. Aligha lehet rövid etapokban szeretni a gyereket, együtt kell lenni vele.

Az, hogy az apa hogyan szervezi meg az együtt töltött időt, attól függ, mennyi szabadsága, mennyi anyagi forrása van, azaz milyen szerencsés. És persze attól is függ, hogy a gyerek életében jelen lévő más emberek mennyire hagyják, hogy közös programot csináljanak, hogy időt töltsenek együtt.

Én nagyon szeretem az elidőzni szót használni a szeretettel kapcsolatosan. Gondolj bele! Ha van valamilyen dolgom veled, és célirányosan elintézem az ügyet, aztán meg ott hagylak, akkor úgy fogod érezni, hogy nem különösebben foglalkoztam veled. Ám ha a dolgunk végeztével is veled maradok, csak úgy elvagyok a társaságodban, akkor valószínűleg úgy érzékeled, kifejezetten kedvellek. Szerintem az apának – és, persze az anyának is – elég időt kell találni arra, hogy ellébecoljanak a gyerekkel. Hogy elidőzzenek együtt.”

Néhány nappal később megkeresett egy elvált szülők felnőtt gyereke, akivel ONLINE együtt dolgoztam és tudtam segíteni neki, hogy az életében kialakult elakadást közösen feloldjuk. 

Amennyiben te is úgy érzed szülőként vagy gyerekként segítségre lenne szükséged szeretettel várom jelentkezésedet!